Az afrikai sertéspestis hazai története legalább olyan sűrű ködbe vész, mint a honfoglaló magyaroké. Bár a keleti eredet és a Kárpát-medencében való agresszív megjelenés erős hasonlóságot mutat, a két esemény között eltelt 1121 év indokolna némi különbséget. Legalábbis ami az események tisztázhatóságát illeti. Nos, próbálkozzunk rekonstruálni a történéseket!
Mint korábban írtam, az afrikai sertéspestis 2007 tavaszán lépett Eurázsia szárazföldjére és pár év alatt meghódította a Kaukázust és Oroszország európai területeit. Öt évvel később már az Ukrajna dél-keleti részén található Zaporizzsjai (oroszul: Zaporozsje) területen mutatták ki házi sertésből. Ezt az ukrán hatóságok fel is számolták és 2013-ban az ország élvezte az ASP-mentes státuszt. (Tehát egy csipetnyi hazugságért nekik sem kell a szomszédba menniük. Pedig amúgy szívesen látjuk őket.)
A 2013 őszén kezdődött bel- és külpolitikai válság aztán háttérbe szorította az afrikai sertéspestist, így hát 2014. év elején bevallották a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatalnak (OIE), hogy Luhanszk (oroszul: Luganszk) környéke fertőzötté vált. Mind vaddisznóban, mind házi sertésben kimutatták a fertőzést. Ha ránézünk az OIE honlapjára (a honlapon a “Country” mezőbe be kell írni Ukrajna angol nevét: “Ukrain”), egyértelműen látható, hogy az ukrán állategészségügyi szolgálat 2014-ben a lovak közé hajította a gyeplőt.
Honfoglaló
Tehát ha a kezdeti példánknál maradunk, a járvány 2012-ben jelent meg Levédia és Etelköz határán, majd kicsit láthatatlanná vált, és 2014-ben már Levédiában látjuk újra. Ezt követően azonban felgyorsultak az események: 2016. nyarán elérte az Etelközt, karácsonyra pedig már a Kárpátok koszorúján belül ünnepelte a Jézuska érkezését.
A hazai járvány történelmi háttere
Ha visszanézünk egy évezred távolságba, láthatjuk, hogy őseinknek – akik a kazárok fennhatósága alatt eltöltöttek vagy 150 évet – pár évtized kellett csupán a Kárpát-medence elfoglalására. A dolgok durva leegyszerűsítése a honfoglalást epidemiológiai modellként kezelni, de a fenti térképre nézve 2016 karácsonyáig az ASP nagyjából úgy viselkedett, mint egy szálláshelyet kereső, vándorló törzs. Mi történt hát 2016-ban?
2016 karácsonya, Nagyszőlős
Az afrikai sertéspestis első hivatalos, már-már hazainak tekinthető járványkitörését 2016-ban, a karácsony és újév közötti időszakban fedezték fel. A magyar határtól pár kilométerre, a kárpátaljai Nagyszőlősön.
Afrikai sertéspestis karácsonyra
Egy szálloda kertjében található vadasparkban betegedtek meg az ott tartott vaddisznók. Sajnos – talán épp az ünnepek miatt – legalább egy hetet halasztódott a betegség korrekt diagnózisa, így a járványvédelmi intézkedések is. Ha ránézünk a térképre, jól látszik, hogy az érintett település a román-magyar-ukrán hármas határon van. És ahogy az várható volt, a járvány intenzív menetelésbe kezdett. Legalábbis Romániában mindenképp, hiszen mostanra az ország, magashegyi régióit kivéve, gyakorlatilag elesett. Több tízezer sertés esett áldozatul a betegségnek.
Nem így Magyarországon, ahol a járvány a határon fegyelmezett helybenjárásba kezdett. A hazai állategészségügyi hatóság, mint valami XXI. századi Szvatopluk fejedelem, felvette a harcot a betolakodóval. Időt, pénzt és teste fáradságát nem kímélve csatázott a kórral.
Két pogány közt
Ennek keretében 2017. márciusában 183 vaddisznó diagnosztikai célú kilövését rendelték el a lónyai vaddisznóskertben. Melynek során egyetlen állatban sem találták meg a betegség kórokozóját. A mentesség igazolására tett erőfeszítéseiket persze kissé “túltolták”. Ha elővettek volna egy járványtankönyvet, maguk is láthatták volna, hogy ehhez az akcióhoz bőségesen elég lett volna 59 vaddisznót feláldozni. (De mi magyarok nagyok vagyunk a véráldozatban, tehát érthető az igyekezet.)
Az afrikai sertésestis elleni háborúban aztán egyszercsak két pogány közé szorultak hőseink. Nem volt elég az egzotikus kór támadása, 2007 augusztusában egy régi ellenség, az Aujeszky-betegség is visszatért. És épp a keleti határunkon, Fehérgyarmaton! És bár addigra már minden anyagi és emberi erőforrást felemésztett a védekezés, hatalmas erőket mozgósítva sikerült rendezni a sorokat és lecsaptak a régi-új ellenségre is.
Persze ez esetben is a nehéztüzérséget vetették be a kavicsokkal dobálódzó Aujeszky-vírus ellen. Ha ugyanis cselekvés előtt előveszik az Aujeszky-betegség elleni védekezés szabályait előíró rendeletet, akkor nem utólag szebesülnek vele, hogy 8000 sertés leölése és eltüzelése ilyen esetekben túlzás. Az Aujeszky-betegség is egy istencsapása, de a szabályok szerint bőven elég lett volna az állományt zárlat alá helyezni és apránként elküldeni őket vágóhídra. Amíg az utolsó állat is elfogy a telepről. De nekünk semmi sem drága, így nem mentettük meg a húst, viszont sok pénzt fizettünk a lemészárolt disznók megsemmisítéséért.
Wind of change
És eljött 2018 tavasza. Új korszak, új vezetés a mezőgazdasági kormányzat élén. Árilis 21-én hivatalosan is megtaláltuk az első esetet az ország közigazgatási határain belül. És hol? A Mátrában.
Miért ott? Hogy került oda? Mi van a Mátra és az ukrán határ közötti területen? És mi lehet Szlovákiában? Ezer kérdés árasztotta el az ember agyát.
Persze az egyik halott disznót néhány méterre találták meg egy felújítás alatt álló szállodától. Ugyanakkor kicsit erőltetettnek tűnt volna számomra az a magyarázat, hogy az ott dolgozó munkások hánytak szét valami Ukrajnából származó disznótorost.
De ami számomra erőltetett, az másnak természetes. És meg is született a migráns-szendvics legendája. Ami akár vicces is lehetne, ha nem annak a személynek a szájából hangzik el, aki a járvány elleni védekezést irányító minisztériumot vezeti.
Már csak arra kellett várni, hogy hazánk bejelenti azt az esetet, ami a járványtanilag is megmagyarázható szituációhoz közelíti a helyzetünkről sugallni kívánt képet. De nem kellett sokáig várni. 2018. május 16-án bejelentették, hogy egy Tiszakerecseny területén elhullva talált vaddisznóban kimutatták a vírust.
Egy a valóság, ezer a ruhája
Az ország keleti feléből érkező hírek sokkal kedvezőtlenebb színben tüntetik fel a helyzetet, mint a hivatalos álláspont. Bár a NÉBIH adatai szerint, a mai napig összesen 33 vaddisznó esett áldozatul a járványnak, a Szabolcsból érkező kevéssé hivatalos hírek szerint egyes területeiken már nincs élő vaddisznó.
A Mátrában eddig csak elhullott disznóból mutatták ki a vírust és még soha nem találtak ellenanyagot egyetlen disznóban sem. Tehát a hivatalos verzió azt sugallja, hogy a disznó megfertőződik és heveny tünetek között el is hullik. Az eddigi ismereteink szerint ez a fertőző anyag felvételét követő 10-14 napon belül megtörténik. A tünetek jelentkezése előtti utolsó 48 órában az állat már üríthet vírust. A tünetek megjelenése után pedig néhány napon belül már halott is.
Tehát ha 1-1 állat legfeljebb 5-6 napig üríthet vírust, akkor a hébe-hóba bejelentett 1-1 eset számomra azt sugallja, hogy cseppet sem rózsás a helyzet. Mert hogyan is történhet mindez? Kezdjük a migráns-szendviccsel! Nehéz elképzelni, hogy egy egész disznót szórtak szét, tehát legfeljebb 1-2 vaddisznó betegedett meg. Jó eséllyel ugyanabban a kondában.
Az első eset idején a kocák családokban éltek a malacaikkal, a kanok meg magányosan. Ha a szendvicset kan vette volna fel, az meghalt volna, a rókák és hollók megették volna és az én mesém is véget érne. De valószínű, hogy családban élő disznó ette azt meg. A szendvics elfogyasztását követő héten elkezdte családtagjaira szórni a vírust, majd annyira rosszul lett, hogy külön vonult és meghalt. A családtagok egy héten belül már ismét haldokolhattak. Vagy nem, mert ez a betegség amúgy nem terjed futótűzszerűen.
Egy biztos: amelyik disznó megfertőződik, az 2 héten belül meghal. Ha tehát 3-4 vagy több hét telik el egy újabb beteg megtalálásáig, az csepet sem azt jelenti, hogy egyre javul a helyzet. Az főként azt jelenti, hogy a szemünk előtt, de számunkra teljesen láthatatlanul kvártélyozza be magát az afrikai sertéspestis kis hazánkba. Ahogy Szvatopluk is későn vette észre, hogy valami nincs egészen rendben…
Vélemény, hozzászólás?