Szarvasmarhák Európa legnagyobb alpesi legelőjén (Velika Planina, Szlovénia)
Az utóbbi hetekben ért pár furcsa élmény, ami arra késztetett, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Az egyik sokkoló élményem az volt, amikor egy általam tisztelt állattartó keserűen fejtegette, hogy ez az egész IBR-mizéria csak kitaláció és csupán a vakcinagyártóknak és az állatorvosoknak éri meg. A másik egy Facebook-bejegyzés volt, amelyben a kérdező arról faggatta ismerőseit, vajon mi okozhatja szopós borja szutyakján a hámhiányt. Magam nem szóltam hozzá a kérdéshez, mert fénykép alapján ez felelőtlenség volna, de vadabbnál vadabb ötletek kerültek elő, ám az IBR nem.
Bár több mint 15 éve mentesítjük hazánk szarvasmarha-állományát az IBR-től, még most is a hiedelmek sűrű homálya borítja a kérdést. Amit le kell szögezni: a védekezés kötelező (19/2002. FVM rendelet a szarvasmarhák fertőző rhinotracheitise elleni mentesítés szabályairól). A másik, amit ezen írás elején szeretnék tisztázni: a mentesítés nem bonyolult. Persze ha az ember betart pár alapvető szabályt.
A kórokozó: herpeszvírus
Az IBR-t (a szarvasmarhák fertőző rhinotracheitisét) herpeszvírus okozza. Ahogy minden egyéb herpeszvírusra, erre is jellemző, hogy ha megtelepedett a gazdában (a szarvasmarhában), onnan már nem fog soha eltávozni. Amikor a gazda immunrendszere kiválóan működik és ellenanyagot termel ellene, a vírus elbújik a szervezetben és vár arra az alkalomra, amikor a szervezet meggyengül. A rossz téli takarmányozás, pláne ha tél végére esik az ellés (ami mondjuk húsmarha-állományokban természetes) – mind abba az irányba lökik a szervezetet, hogy az kicsit lazítson a védekezésen. Ilyenkor a herpeszvírusok “vérszemet kapnak” és kicsit kirándulnak a szervezetben. Betörnek a vérbe, eljutnak a nyálkahártyákra, sőt kijutnak a külvilágra is például a gyulladt kötőhártyáról bőven folyó könnyel, a légutak belsejét borító hámról az orrváladékkal, egy nagyobb tüsszentés kíséretében.
A hazánkban kóborló vírusok amúgy nagyon diszkréten képesek együtt élni a fertőzött állománnyal. A gazda nem tapasztal nagy járványokat, nincsenek tömeges vetélések, vagy durva légzőszervi tünetekben beteg borjak. Épp ezért alakult ki az a meggyőződés az állattartókban, hogy mi a fenének is kellene védekezni egy láthatatlan ellenséggel szemben. Aki nemcsak hogy láthatatlan, de talán nem is ellenség.
Az IBR kártétele
Ez hatalmas tévedés. Az IBR nem olyan “nyílt sisakos vitéz”, mint mondjuk egy parainfluenza-, vagy RS-vírus, akik ha bejutnak egy szarvasmarha-állományba, ott durva tombolásba kezdenek, és mindenütt fuldokolva köhécselő állatokat látunk. Az IBR nem ilyen. Inkább sunyinak mondanám. Az IBR-fertőzött tehenek borjai egy kicsit gyengébbek, kicsit gyakoribb a napos borjak közötti elhullás, egy árnyalatnyival lassabban nőnek meg a bocikák, a tehenekben gyakoribb a tőgygyulladás, tejelő tehenészetekben pedig icipicit magasabb a szomatikus sejtszám.
Mivel a tartó nem szembesül brutális veszteségekkel, azt gondolja, ez természetes. Hányszor hallottam már állatorvosként azt az okosságot, hogy “ahol falu van, ott temető is van”. Ami igaz, de miért is kellene lemondani arról a 3-5%-nyi borjúról, amit – többnyire ugyan nem közvetlenül – de elvisz az IBR? És miért kellene a februárban született húsmarha borjakat még októberben is abrakolni, ha egészséges tehénállománytól felnevelve akár szeptemberben is értékesíthetőek lennének?
A metesítés eszköze: a vakcinázás
A mentesítés pedig nem igényel különleges erőfeszítéseket. Persze az oltóanyag nem túl olcsó, de gyors haladást biztosít. Ha kiderül az állományról, hogy IBR-fertőzött, mielőbb el kell kezdeni az oltást. Ehhez a kezdeteknél mindenképpen a gyengített ÉLŐ (live attenuated) vírust tartalmazó vakcinákat javaslom. Az ÉLŐ VAKCINAVÍRUS ugyanúgy megtelepedik a szervezetben, mint a VAD rokona. Kicsit szaporodik is, kicsit ürülhet is, de ez a mentesítés kezdeti szakaszában egyáltalán nem baj. Miközben ezt teszi, ellenanyag-termelésre készteti a marha szervezetét.
Semmiképpen sem javaslom a vakcinázást ELÖLT (inactivated) vírust tartalmazó vakcinával kezdeni. Ezek nem valók alapimmunizálásra. Az elölt vírust tartalmazó vakcinák inkább arra jók, hogy emlékeztető oltásként alkalmazzuk őket a mentesítés későbbi szakaszában. Az élő vírust tartalmazó vakcinával jól megalapozott immunitást az ilyen emlékeztető vakcinák kicsit tovább turbózzák, ugyanakkor viszont már nem szaporodnak a szervezetben és nem is okoznak vírusürítést.
Nagyon fontos az IBR-pozitív egyedek selejtezése
Azt a tévhitet mindenképpen szeretném eloszlatni, hogy a vakcinák adta védettség 100%-os. Tehát hiába vakcinázunk, ha az állományból nem selejtezzük folyamatosan a VAD vírussal fertőzött egyedeket. Bár a jól vakcinázott állományban a fertőzött egyedek vírusürítése akadályozott, hiszen a vakcinavírus folyamatosan borzolgatja az állat immunrendszerét, magasan tartva az ellenanyagszintet, DE: bármikor történhet valami, ami megbillenti ezt az egyensúlyt. Ásványianyag- vagy vitaminhiány, penészes téli széna, nehézellés, egyéb stressz okozhat olyan helyzetet, amikor az állat immunrendszere veszít a hatékonyságából és a fertőzött állat vírust kezd üríteni.
Bár azért vakcinázunk, hogy a nem fertőzött egyedek ellenanyagszintje meg jó magas legyen, de az esetükben is előfordulhat olyan állapot, amit fentebb felsoroltam. Minél több fertőzött egyedet hagyunk bent az állományban, annál nagyobb az esély arra, hogy éppen egyidőben billen meg a védelmi rendszere egy fertőzött és egy nem fertőzött egyednek. Ezzel tovább is lép a fertőzés egy újabb egyedre. Tehát ha elmulasztjuk a selejtezést, a vakcinázás nem tudja véglegesen megállítani a vírus terjedését, csak nagyon lelassítja azt.
Különösen fontos az IBR-pozitívvá vált bikák selejtezése. A bika az állomány minden egyedével szoros kapcsolatba kerül, így különösen nagy járványtani kockázatot hordoz, ha ő pozitív.
A vakcinázás alapszabályai
Állatorvos vakcinázzon!
Tehát vakcinázzunk, de hogyan? A legfőbb szabály, hogy vakcinázzon az állatorvos! Nem azért, mert kétségbe vonom a telepvezetők, állategészségügyi technikusok szakértelmét. Hanem mert a jelenlegi hazai jogszabályok értelmében injekciós készítményt állatnak csak állatorvos adhat be. Amikor a vakcinázás ellenére nem halad megfelelő ütemben a mentesítés, ezért szeretnénk reklamálni egy gyógyszercégnél, hogy “nem működik a vakcinája”, gyorsan elvérzünk a vita során, ha kiderül, hogy a szakma szabályainak mellőzésével történt a beadás. De ha állatorvos is végzi a vakcinázást, akkor is ellenőrizni kell a szabályok maradéktalan betartását!
Hűtőben tárolandó!
A vakcinák folyamtos hűtést igényelnek. Az élő és az elölt vírust tartalmazókat is 0-4 oC között kell tárolni. A szállítás alatt is! Tehát a vakcinától nem várható eredmény akkor sem, ha az a telepre hűtetlen raktérben érkezik, ha az azt átvevő kolléga a telepvezető asztalára tette le, nem a hűtőbe raktározta be, vagy ha egy egész napi vakcinázáshoz kivisszük az összes cuccot, ami 3-4 óra után már 35 fokos a nyári melegben, vagy csonttá fagyott a téli zimankóban.
Steril, megfelelő hosszúságú tű
Az általam kedvelt Bovilis IBR Marker vakcinát mélyen izomba kell beadni. (Ez nem reklám. Amikor elkezdtem IBR-mentesítéssel foglalkozni, csak ez volt, ezt szoktam meg és jók vele a tapasztalataim. Nem fogom lecserélni.) Nos, az 1,0 colos tűvel nem lehet mélyen izomba adni semmit. A bőralatti faggyúba adott vakcina nem feltétlenül indítja el azokat az immunológiai történéseket a szervezetben, ami elégséges volna a kívánt eredmény eléréséhez. Vakcinázáshoz 1,5, vagy akár 2,0 colos tűre is szükség lehet. És a tű legyen steril! Nagyon buta dolog, ha egy fertőző betegség elleni védekezés kapcsán egy másik fertőző beteséget kenek végig az állományon a közös tű használatával. Az a 7-15 Ft plusz költség állatonként nem lehet szempont.
Na és akkor mi a helyzet az automata-fecskendővel? Mennyi időt is vehet igénybe, míg az ember beküldi és megfogja a húsmarhát a nyakfogós kalodában? Akármilyen ügyes is vagyok, 30 másodpercnél nem lehet rövidebb az idő, hiszen még az előzőt is ki kell onnan engedni. Azt gondolom, hogy akinek nem elég a tűcseréhez és 2 ml vakcina felszívásához fél perc, annak komolyan el kell elmélkednie a pályamódosításon. Hiszen ezzel a sebességgel nem fog tudni időben ellépni a rúgás elől sem. Ami a marhapraxisban nem életbiztosítás. Szóval szerintem az automatákat el kell felejteni!
Alapimunizálás élő vírussal
Ahogy feljebb írtam, alapimmunizálni egyszer beadott élő vírussal célszerű. Az alapimmunizálást követően 6 havonta szükséges emlékeztetni az állatok szervezetét. Amíg nagyon magas az állományban a fertőzöttek aránya, nem is érdemes az élő vírust elhagyni. Ha már kezdenek látszani az eredmények, át lehet térni egy olyan protokollra, hogy a legalább 2× élővel vakcinázott egyedek (jellemzően az 1 éves kornál idősebbek) esetében az emlékeztető oltásokat már inaktivált vakcinával végezzük.
Jó úton: a 3 évesek is mentesek
Mi mutatja, hogy eredményes a mentesítési program? Ha már a 3-4 éves korosztályban is nőni kezd az IBR-negatívak aránya. Az IBR terjedése nem gyors, így vakcinázatlan állományban végzett vérvétel is azt mutatja, hogy a fiatal korosztály, jellemzően az első-második ellésig megőrzi a mentességét. Valószínű, hogy az ellések, illetve az azt kísérő immunológiai egyensúly-zavarok azok a hatások, amelyek segítik a vírus terjedését. Tehát önmagában az, hogy a fiatalok vérvizsgálati eredményei jók, még nem jelenti azt, hogy jó úton járunk.
Mennyi időt vesz igénybe a mentesítés?
Ez elhatározás kérdése. De komolyan! A jelenleg használt vakcinákkal a vírus állományon belüli terjedése szinte a végtelenségig lelassítható. Tehát a mentesítés előrehaladását leginkább az határozza meg, hogy az állattartó milyen arányban hajlandó selejtezni az IBR-pozitív teheneit.
Tehát ha van 100 tehenem, amelyből mondjuk 70 pozitív, azt kell megtervezni, hogy azt a 70-et milyen ütemezésben váltom le, vakcina-árnyékban felnevelt negatív fiatalokkal. Azt a tartónak kell eldöntenie, mi éri meg neki jobban.
És vajon megéri-e a mentesítés?
Szerintem igen. Térjünk vissza a fenti, 100 tehenes példánkra! Egy 70%-ban fertőzött állományban nyugodtan számolhatunk azzal, hogy az IBR évente 3-5%-nyi borjúveszteséget okoz. Közvetve vagy közvetlenül. Tehát az óvatosabb becslés szerint is legalább 3 borjúval kevesebbet lehet ősszel eladni. Egy szarvasmarha vakcinázásáért, figyelembe véve a jelenlegi vakcinaárakat, nem nagyon illik többet kérni 2.000 Ft-nál. Mielőtt állatorvos kollégáim megköveznének e kijelentésemért, gyorsan hozzáteszem, hogy ez az ár nem tartalmazza pl. annak az időnek az óradíját, amikor a gazda próbálja visszaimádkozni a kezelőfolyosóba az onnan kitört marhákat. Tehát jól szervezett, flottul haladó vakcinázás áráról beszélünk. Száz szarvasmarha évi kétszeri vakcinázása esetén 400.000 Ft költségről beszélünk, amiből lejön az állami támogatás (80.000 Ft). A három borjú mennyit is ér?
És ne feledjük, hogy ez a költség azonnal kiesik, amint mentessé válik az állomány. Ha viszont az IBR marad, az évi 3-5 borjú veszteség is marad.
Összefoglalva
- az IBR évi 3-5% borjú elhullásáért vagy meg nem születéséért tehető felelőssé
- vakcinázással lehetséges a mentesítés
- állatorvos vakcinázzon
- a vakcina hűtést igényel (nem melegedhet fel, nem fagyhat meg)
- steril tűvel
- hosszú tűvel, mélyen izomba
- alapimmunizálni csakis ÉLŐ vírust tartalmazó vakcinával
- emlékeztető oltás 6 havonta
- fontos az IBR-pozitív egyedek folyamatos selejtezése.
Vélemény, hozzászólás?